2013. június 20., csütörtök

5. fejezet~

Derekamat átkarolva, magához húzva mosolyogtunk a kamerákba. Nem tudtam, melyikbe nézzek, de nem is érdekelt. Csak kattogtak a vakuk, egy pillanatra azt hittem meg is vakultam. Persze nem, csak valami pánikroham féleség jött rám. Aztán tovább kellett vonulnunk. Kezem egy kicsit megremegett Zayn tenyerében.
- Nyugi Hillary, nagyon jól csináltad! Profi vagy! - suttogta oda nekem.
A megnyugtató szavaitól nevetnem kellett.
Besétáltunk a nagy fehér házba, ahol mindent rózsák és virágok díszítettek. Oh, igen, hiszen az új divat a virágminta akármilyen formában. Mindenhol érződött a virágok illata.
- Gyere foglaljuk el a helyünket! - mosolygott rám a "lovagom" és neki indultunk a bejáratnak, amikor is egy nő állított meg bennünket.
- Hillary Nickolson? - kérdezte meg tőlem a nő, aki mögött egy kamerás férfi állt. - Adna egy interjút a Trend-nek?
Interjú? Kamerás férfi?
- Még szép, hogy adna. - válaszolt helyettem Zayn.
Miért én? A kamera bekapcsolt a nő pedig a szokásos szöveget kezdte mondani.
- Mit szólsz hozzá, hogy ennyi idősen, azaz mindössze 18 évesen egy egész céget kell a kezedben tartanod!? - tette fel a kérdést.
- Hát nem mondom, hogy egyszerű, de szeretem csinálni. Még bele kell szoknom mindenbe, de úgy érzem a tökéletes alkalmazottakkal és kollégákkal minden menni fog. - vigyorogtam bele a kamerába.
- Az utolsó pillanatban más párt választottatok, és Eleanor, Louis Tomlinson párjaként, te pedig Zayn Malik párjaként sétáltál be a szőnyegen. Talán új kapcsolat van a láthatáron.
Erre a kérdésre nem tudok mit válaszolni, bár arcom pirulása biztos elárult.
- A jövő zenéje. - kacsintott Mr. Malik a kamerába.
Végre tovább állhatunk. Csak Zayn mondata járt a fejembe. Elfoglaltuk a helyünket és megpillantottam barátnőmet, a backstage-ből, gyorsan odaintettem neki, Ő pedig vigyorogva lóbálta vissza felém a kezét. A zene elindult és a kifutóra szegeztük a tekintetünket. A fények elaludtak és a hosszúkás színpadot rózsaszínes, kékes és lilás lámpák világították meg. Gyönyörűek voltak mind a ruhák, mind a modellek, aztán barátnőm következett. Mesésen mutatott a barna bokáig érő maxiruhában, fején barna szalmakalap díszelgett. Minden lépésében látszódott az elegancia. Mosolya igazán virító volt, a vakuk pedig egyfolytában kattogtak.
- Te vagy a managere, igaz? - nézett rám Zayn.
- Igen! - bólogattam rá.
- Csodaszép lány. Tehetséges és mellesleg Louis fülig bele szeretett. Szerinted miért Ő lett a párja? Együtt töltötték az egész napot.
Szóval Louis a srác, akivel találkozott a barátnőm. A bemutató további részét, tapsolással töltöttük és én is készítettem pár képet barátnőmről.
Zayn ragaszkodott hozzá, hogy egészen a szobámig kísérjen.
- Nagyon tetszett a mai nap. - mosolygott rám, ellenállhatatlan mosolyával.
- Nekem is. - simítottam végig saját karomon.
Nem igazán voltam még szerelmes, sőt ilyesféle érzést nem keltett még bennem férfi sohasem, mint most a Malik fiú.
- Akkor én most haza megyek. - mutatott a liftre.
- Én meg be a szobába. - nevettem fel, kínosan.
Hülyén éreztem magam, nagyon hülyén.
- Rendben...akkor majd, még találkozunk. - bólogatott, miközben tarkóját vakargatta.
- Még szép. - vettem elő kulcsomat, zárba dugva ki is nyitottam vele az ajtót, majd belépve intettem neki egyet és Őt el is nyelte a lift ajtó.
- Elbasztad Hillary!! Nagyon elbasztad!! Meg kellett volna csókolnod, vagy behívnod estére!! - ordította belsőm.
El, Louis-sal tölti az éjszakát és kellemes vacsora kíséretében. Ledobtam magam az ágyra és lerúgtam a már nem túl kényelmes magassarkút, hajamat összekócoltam és a ruhámtól is megszabadultam. Felvettem egy melltartót és egy bugyit, majd az ágyba vetve tv-ztem és be is szundiztam rajta.


*Másnap reggel*

Esküszöm nem hiszem el a múlt éjszakát. Annyira sajnálom, hogy beijedtem a végen, biztos vagyok benne, hogy többe nem fog keresni.
Miközben ezeken morfondíroztam kibontottam egy halas konzervet és beültem a tv elé, valami nyálas, sírós filmet nézni. A film közepén megszólalt a hotel csengője, leraktam az olajos konzervet és odaszaladtam, hogy beleszóljak.
-igen? - kérdeztem csámcsogva.
- hello Hillary...Zayn vagyok? Beengedsz? - hallottam meg a csodálatos hangot.
Végig néztem magamon, izzadt voltam és be kell valljam a szagom is izzadság és hal szag keveréke volt, a hajam pedig csomókban allt.
- szerintem...gyere vissza kesőbb, nem nézek ki túl jól. - gügyögtem.
Végül már senki sem szólalt meg.
Oh ez az! Ha eddig meg lett volna esélyem, most már tutira mindent elbasztam.
Vissza tipegtem és a kanapéra huppantam.
El-nek egyszerű!!!!!! Gyönyörű lány és bátor ahhoz, hogy Louissal legyen. -gondoltam magamban.
Kopogást hallottam meg és reménykedtem benne,hogy a pizzám jött meg. Bar fehérneműben voltam, nem nagyon érdekelt, hiszen csak a kajámat veszem át. Kiakasztottam az ajtó láncot és kitártam az ajtót. Amint megláttam Zayn-t, lesokkoltam. - Úgy nézel ki mint egy csöves, Ő meg mint valami herceg. - suttogta belső istennőm.
- azt hitted csak akkor jutok be, ha te beengedsz? - kérdezte meg mikor belépett.
- úgy nézek ki mint valami hajléktalan, és a szagom is olyan, adnál egy fel órát, hogy elkészüljek!? - kérdeztem vöröslő arccal.
- nem!! - mosolygott fel rám,miközben megvált cipőjétől- felkelve megcsókolt és átölelt. - szép vagy és nem kell modellnek kinézned ha velem vagy, lehetsz felőlem akármilyen büdös, halszagú! - röhögött fel és én is felnevettem. - nem érdekel!! Sőt én is csövelek veled.
Besétált és a kanapéra vetette magát, levette a pólóját és nadrágját,és alsónadrágba ült. Az ÉN halamat ette és megveregette a mellette lévő helyet.
- csövezzünk együtt. - csámcsogta tele szájjal.



 Nagyon sokat nevettünk, és újra megszólalt a csengő. Ajtót nyitottam és megpillantottam Niall-t.
Ez egyre kellemetlenebb lesz.- gondoltam.
Zayn is kitotyogott alsójába.
- megzavartam valamit? - pirult el a szöszi.
- nem csak most éppen hajléktalankodunk. - nevetett fel barátom.
- akkor mar értem a szagotokat!! - fogta be orrát nevetve Niall.
A következő órába az összes fiú ott ült a kanapénkon Eleanorral együtt, és mivel főnökük vagyok kezdtem kellemetlenül érezni magam.
- lazuljál le! Most nem munka miatt vagyunk itt hanem haverkodni...hiszen a barátunk vagy. - mosolygott rám Harry és kezet a combomra tette, amit nevetve letoltam magamról.
Azért elszaladtam és magamra kaptam egy trikót, hogy mégse szinte pucéran társalogjak velük.
A konyhába szaladva feltárcsáztam a konyhát és rendeltem még valami finomságot, mert a pizza amit rendeltem magamnak, nem volt elég hetünknek.
- Mit csinálsz itt egyedül? - jött ki utánam Zayn.
- Csak rendeltem még kaját...nagyon éhes lehetett Niall. Az egészet befalta. - mutattam az üres karton dobozra.
- Niall mindig éhes. - röhögött fel. - Amúgy nem mondtam el, miért is jöttem el igazából. - hajtotta le fejét és lábfejünket nézegette. - Szóval, Hill, azt hiszem én beléd szerettem és bár tudom, vagyis csak sejtem, hogy egy ilyen jó csajnak nem kellek én....de szóval tudatni akarom veled, hogy imádlak.

Ahogy a szavak elhagyták a száját, az én számon mosoly csücsült. Belső istennőm örömtáncot lejtett.
- Zayn...az érzés kölcsönös. - nyögtem ki. - Én is szeretlek.
Éreztem, ahogy fejem egyre jobban ég és valószínű arcom szinte egybefolyt a mellettem lévő vörös falmatricával.

Kezével megragadta a derekamat és magához ölelt, vállába temettem arcomat és beszívtam a főszeres Zayn illatot.

- Ez milyen romantikus. - hüppögte suttogva Harold az ajtó félfánál.
- Hazza te sírsz? -  hallottuk meg Louis kérdését.
- Nem, dehogy. - vett nagyobb levegőt a fürtös és megtörölte a szemét.
- HAROLD SÍR!!!! De édes vagy Hazz. Ne vegyünk neked tampont? - röhögte ki Lou a legjobb barátját.
- Szemét vagy Tomlinson! Csak mert neked most van valakid előtte, csak én voltam ott neked. - nevetett fel Harry.
- Nyugi van Styles! - lépett oda mellé barátom és hátba veregette. - Majd te is találsz magadnak valakit !


Következő rész 2 megjegyzés és egy feliratkozó :)

2013. május 28., kedd

4. fejezet ~

Nem is tudom hányadik pohárnál tartottunk már a vacsora közben. Igazán jó volt a társaságuk. Mikor indulni készültem és felkeltem a székemről, hatalmasat borultam, majd kiröhögtem saját magam.
- Uramisten! Jól vagy? - ugrott fel a székéről Louis, aki szintén már alig-alig állt a lábán.
- Igen, minden oké. Azt, hiszem egy kicsit sokat ittam. - jelentettem ki.
Nem nagyon tudtam gondolkozni, sőt azt sem tudtam mit csinálok. Felálltam és ingatag léptekkel kezdtem elindulni a kijárat felé. Egyszer csak Liam ért mellém lihegve. Gondolom futott.
- Egyedül nem mehetsz haza ilyen állapotban. Haza kísérlek. - mosolyodott rám, majd belém karolt és egészen az autójáig kísért. Ő nem ivott egy kortyot sem, mióta megérkeztünk. Besegített az autójába én pedig szédelegve bámultam, ahogy átsétál az autó előtt és a vezető ülésbe pattan. Lassan elindította az autóját és útnak eredtünk.
Felkavarodott a gyomrom. Basszus én hányni fogok. Nem az nem lehet. Kibírom hazáig...kibírom hazáig. Nem nem bírom ki!!!
- Liam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!  - kiáltottam rá és Ő azonnal vette a lapot. Lehúzódott én pedig kilöktem az ajtót és az út szélére küldtem, azt a mennyiséget amit magamba öntöttem.
- Hát ez igazán szép Hillary Nickolson. Ez aztán a managementhez méltó viselkedés. Tudok neked gratulálni. - suttogta a belső istennőm.
Miután végeztem, csak bámultam magam elé sírva és nem hittem el az egészet.
- Minden rendben? - guggolt le elém Liam, kikerülve a hányásomat.
- Semmi sincsen rendben. Az életem egy nagy rakás szar. Az egyetlen akit szerettem meghalt. Rám hagyta a pereputtyát. Az én dolgom lett, minden és azt hiszem 18 évesen még inkább csak az iskola padot kéne koptatnom és élveznem az életet. De ebben mi az élvezet. Undorító vagyok. Most mondd meg. A főnököd itt hányt előtted és úgy néz ki, mint aki széttéptek. - folytattam volna tovább a kis monológot de Mr. Bölcs közbeszólt.
- Sh..nincsen semmi gond. Mindenkivel előfordul. Szerinted felkerestünk volna, ha nem akartuk volna, hogy egy 18 éves kis csaj dirigáljon nekünk. Hát nem. Mi téged akartunk! Felőlem hányhatsz egész életedbe és részegen csápolhatsz az összes koncertünkön az sem érdekelne. Mert 100%-osan megbízok vagyis megbízunk benned!
Próbált megnyugtatni, közben a kezével a könnyeimet törölgette.
- Büszke lehetsz magadra! - ordibált velem a belső kis ribanc. Esküszöm, ha nem fogja be, kinyírom.
Vissza ültem a helyemre és most már a hotelig meg sem álltunk. Felkísért a szobáig.
- Liam! Köszönöm szépen. - mondtam.
- Igazán nincs mit! Akármikor! Aludj jól! - mosolygott és már ment is volna el, de akkor eszembe jutott, hogy mennyi az idő.
- Várjál csak! Aludj itt. Már úgyis későre jár.
Kinyitottam az ajtót és betessékeltem a srácot magam előtt. Lassan, csendben lépkedtem, szédelegve ugyan, de csendben, nehogy felébresszem a barátnőmet. De erre nem volt semmi szükség. Ugyanis ébren várt engem.
- Hillary Nickolson, hol jártál ilyen sokáig? - nézett rám mérgesen, de aztán meglátta, hogy festek és odajött hozzám. - Jesszusom. Jól vagy? Mi van veled?
- Jajj El, ne aggódj minden oké. Csak többet ittam mint kellett volna! - próbáltam rá mosolyogni, de szerintem ebből csak valami fintor sült el. - De Liam itt alszik, mert késő van. - motyogtam és rá mutattam a mögöttem álló srácra.
Besétáltam a szobába és ledobtam magamról a ruháimat, majd a pizsimbe bújtam.
Liam mellettem aludt ugyan, de csak azért, hogy segítsen ha netán újra rosszul lennék.

*Másnap reggel*

Iszonyatos fejfájásra ébredtem. A fenébe is. Kellett nekem annyit innom. Ráadásul felére nem emlékszek mi is történt és ekkor megfordulok és ki fekszik velem szemben....Liam.
Na ne.....ez nem lehet.
Fejemet ingattam jobbra- balra és néztem, ahogy mellettem alszik Liam Payne.
- Jól van. Őrizd meg a nyugalmadat Hillary. Nem biztos, hogy lefeküdtetek! - beszéltem saját magamnak suttogva.
- Nem Hill, nem feküdtünk le. - hangzott el a válasz, nevetve Mr. Payne-től.
- Hála a jó istennek. - sóhajtottam fel egy nagyot. - De akkor mit keresel itt?
- Segítettem! - mosolygott fel rám, majd felkelt az ágyból és rendelt egy csomó kaját.
- Minek ennyi minden? - ültem fel az ágyamba értetlenkedve.
- Mert mind megfogod enni!! - nézett rám szigorúan de csepp mosollyal.
Nem vagyok éhes. Semmi kedvem magamba tömni, ennyi mindent.
A nagy reggeli után, már a fejem sem fájt és mintha újjá születtem volna. Nem voltam fáradt, sőt a másnaposság jeleit sem véltem magamon felfedezni.
- Azt hiszem dupla köszönettel tartozom. - öleltem át a segítőmet, aki szintén megölelt, majd távozott és vissza ment a banda többi tagjához.
Eleanor egy kis cetlit hagyott nekem az asztalon.
"Hello Hill!
Remélem jobban vagy. Nekem a próbára kellett mennem, mert este ugye élesbe megy a vörös szőnyeges ramazuri. Szóval este találkozunk.Addigra legyél készen teljesen a vörös szőnyegre! ;) Találkozok ma egy sráccal, szóval a próba után nem jövök haza. Puszi El! "
Mire a végére értem teljesen elvoltam kápráztatva. Csodálatos betűkkel írt. Áll. Találkozik egy sráccal? Wow. De gyorsan megy neki. Én meg még mindig egyedül vagyok. Nem baj. Nekem most a munkával kell foglalkoznom, nem érek rá holmi pasikra. - Nyugtattam meg magamat az utolsó mondatommal.
Lezuhanyoztam, felöltöztem és eszembe sem jutott a tény, hogy tegnap full részeg voltam. Sőt nem is éreztem a másnaposságot.
Kiléptem az ajtón. Csak sétálgatni készültem. Megnézem újra az Eiffel-tornyot. Nagyon megtetszett. Olyan varázsos volt éjszaka, most viszont nappal nézem meg. Kíváncsiságból.
Elballagtam és mint azon az estén, most is gyönyörű volt. Még talán szebb is.
- Nem megyünk fel? - hallottam meg mögülem egy hangot. Mikor megfordultam Zayn-t találtam magam mögött.
- De megijesztettél. Hát nem is tudom. Tériszonyom van. - vakargattam meg a tarkómat, miközben a srácot kémleltem.
- Nekem is! - nevetett fel. - De lehet, hogy a kilátásért megéri legyőzni. Jobban vagy a tegnap este után?
Éreztem, ahogy elpirulok. Ez ultra ciki. Mindegyik fiú látott engem segg részegen, ahogy a saját lábamon nem állok meg.
- Öhm.Igen. - mondtam kellemetlenül.
- Nyugi. Láttam már nálad rosszabbat is. - kacsintott. - Akkor? Felmegyünk?
Átgondoltam a dolgot. A kilátásért lehet, hogy megéri. De mi van ha elszédülök és kizuhanok? Akkor aztán végem. Az biztos.
- Nem fogunk meghalni? - tettem fel a bugyuta kérdésemet.
- Hülye vagy Hillary...nem esel ki! - beszélt hozzám a belső kis istennőm.
Zayn csak rám mosolygott és vállamnál átkarolva elmentünk a jegypénztárhoz.
- Két jegyet szeretnénk a legtetejéig. - mondta Zayn a pasinak, aki rögtön észbe kapott, ki is áll előtte.
- Rendben van. 5200- ft lesz. - mosolygott rá a teljesen párizsias hapsi.
Éppen nyúltam a pénztárcámért, amikor Zayn rácsapott a kezemre.
- Én fizetek. - suttogta.
Hát ennél kellemetlenebb már nem is lehetne. A srác akinek a managere vagyok és a főnöke fizeti a jegyemet. Szép.
Feszülten lépkedtem a liftig, a kísérőm pedig furcsán pillantott rám. Amikor beléptünk és elindult a lift, a kis korlátot markoltam.
- Lazulj el! Most ne legyél a főnököm, legyél csak Hillary. - szemembe nézve próbált megnyugtatni. A gyönyörűen csillogó mogyoró barna szemeiben elvesztem, és el is felejtettem, hogy éppen több szár méterre vagyok a földtől. Kiléptünk a nagy térben. Kezem és a lábam is remegett, nem tudom, hogy Zayn csodálatos szemeitől vagy, hogy ilyen magasan még sohasem voltam...de remegett.
Megbotlottam a saját lábamba. Nem is én lennék, ha ekkora feszültség alatt nem esnék el. Reflex szerűen, Zaynie kezébe kapaszkodtam. Aki azonnal megszorította kis tenyeremet és elkapott.
- Ne most törd ki a nyakad! - nevetett fel, majd újra maga mellé húzott.
Megálltam egy helyben Ő pedig elsétált a szélére, ahonnan biztosra mondom csodás lehet a kilátás.
- Tipegj ide Tündérke. - fordult felém, kezét felém nyújtotta én pedig elfogadtam a kihívást.
Elkaptam a kezét és nagyon lassú léptekkel odasétáltam. Amikor már teljesen ott álltam a szélénél melegség töltött el. Az adrenalin szintem az egekben volt és szívem éppen kiakart esni a helyéről. Ijedtem még jobban megszorítottam, a hősöm kezét, aki maga elé állított és derekamnál átkarolt.
- Hát nem gyönyörű?! - tette fel a kérdést költőien.
Tényleg ámulatba ejtő volt. A felhők szinte takaróként voltak felettünk a nap pedig csodálatosan sütött be. Egész Párizs a szemem előtt volt. Az emberek odalent olyanok voltak mint a hangyák.
Felnevettem.
- Mi olyan vicces? - kérdezte Zayn miközben az arcomat fürkészte. Kezét még mindig szorongattam. Ha elengedném tuti pánik rohamot kapnék.
- Olyanok mint a hangyák. - mondtam ki az idióta felfedezésemet.
Mosolyra húzta a száját, majd maga felé fordított és rám nézett.
- Más vagy most. Amikor először találkoztunk feszült voltál, tegnap a koncerten valami bántott tudom, mert láttam. Aztán amikor vacsorázni mentünk nem tudom, hogy tudatosan csináltad-e vagy sem. Mindegy is. De most olyan más vagy, én esküszöm biztosra mondhatom, először látlak boldognak és őszinte mosolyúnak. - mondta végig.
- Talán....igazad van. - motyogtam és a cipőink orrát néztem. Majd újra vigyorogva ránéztem. - Tudod mi lenne hülyeség.....ha most kiesnénk!
Igazából nem tudom, hogyan jutott eszembe ekkora marhaság, de jól esett, hogy elmondhattam. Ő pedig hangosan kinevetett.
- Az tényleg az lenne és tudod mi lenne még nagyobb hülyeség? - kérdezte fel vont szemöldökkel.
- Na mi?
Válaszul közelebb hajolt hozzám, levegő vételem szaporább lett, majd ajkai érintették az enyémet, nem csókolt még meg. Orra az orromat érintette, szája pedig az enyémet súrolta. Talán a válaszomra várna? Nem tudom mi vezérelt, talán gyönyörű barna szemei és vakító mosolya, de közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat az övére tapasztottam. Éreztem, ahogy egy pillanatra mosolyt formál a szája és az enyém is mosolyba szaladt. Most már talán bevallhatom magamnak, hogy igenis tetszik nekem ez a fiú. Nem is kicsit. Egymás kezét szorítva, csókolóztunk az Eiffel-torony tetején, majd mikor annak vége szakadt nevetésben törtünk ki.
- Szerinted ez nagy hülyeség volt? - kérdeztem meg percekkel később.
Láttam, ahogy gondolkozik melyik válasza lesz a helyes,de inkább egy újabb kérdést kaptam.
- Szerinted?
Ez most komoly? Én kérdeztem előbb! Na jó nem vagyok már ovis.
- Szerintem........- nagy csend - ................szerintem nem. - suttogtam és reméltem nem hallja meg. De, ahogy rám kapta a szemét, tudtam, DE IGEN HALLOTTA.
- Szerintem sem! - mondta hangosan.
Még fél órán át bámultuk a napot és a felhőket, amikor leindultunk.
Leérve, olyan furcsa volt minden. Túl közelről láttam a kis "hangyákat". Szédültem.
- Jól vagy? Fehérebb vagy mint a fal! - karolt át Zayn.
- Igen. Minden rendben. - hazudtam.
Egészen a hotelig kísért Mr. Malik és nagyon jól elbeszélgettünk.
Megtudtam, hogy van két húga és egy nővére, hogy volt egy kutyája aki meghalt és azóta nem is szeretne másikat, hogy az apja énekes volt és, hogy a kedvenc étele a csirke.
- Gyere fel. Megihatnánk egy teát! - mutattam fel a hotelre.
- Rendben! - vágta rá rögtön.
Felérve besétáltam a konyhába és bekapcsoltam a vízforralót.
- Na és a te családod? Már ha akarsz beszélni róla. - fordította el egy másik irányba a fejét.
Gondolom elfelejtette, hogy apa már nincs többé és, hogy mindent tud rólam.
- Hát. Beszélhetek róla. Végül is. - mondtam a szavakat szavanként.
- Nem kell! Ne rontsuk el az első randinkat. - kacsintott.
Randi? Ez most randi? Az Eiffel-torony is az volt?
- Randi? - csúszott ki a gondolatom a számon.
- Hát...- vakarta meg a tarkóját, az immáron elpirult Malik. - Ha nem akarod, hogy az legyen, lehet mondjuk egy baráti találka is.
Még hogy nem akarom?
- Akkor randi. - nevettem fel.
Teázgattunk, beszélgettünk és egyre jobban megtetszett benne minden. Az idő pedig repült és elérkezett a készülődés pillanata. Zayn nem akart távozni sőt végig akarta nézni, ahogy az egyik ruhát ledobom és egy másikat veszek fel, ami még mindig nem tetszik és kiveszek egy másikat. Elvesztettem az uralmamat és az összeset lehajítottam a földre.
- Most őszintén melyik volt a legjobb? Igaz, hogy egyik se! - néztem fel a nevető srácra előttem.
- Az összes tökéletes volt, de ha lány lennék és döntenem kéne tuti a fehéret venném fel! - kapta fel a földről a fehér mini ruhát.
Akkor újra felveszem.Oké, ez lesz. Bár még feltudnék húzni negyven ruhát. De akkor legyen ez. Teljesen elkészültem, miközben Zayn rendelt magának egy öltönyt.
- Mire készülsz? - kérdeztem meg miután elkészültem és Ő öltönyben ott állt.
- Eleanor-nak más lesz a kísérője .- kacsintott. - De Mrs. Eldanti (az este szervezője) szerint neked muszáj ma végig vonulnod én meg szereztem neked partnert. - mosolyodott rám.
Most akkor vele, kell felvonulnom? Szívem hevesen verni kezdett, tenyerem meg izzadt.
- Akkor te leszel a párom? - kérdeztem mint valami kattant.
- Már ha ön is szeretné Mrs. Nickolson. - úgy csinált mint valami lovag. Előre nyújtotta a kezét és mélyen a szemembe nézett.
- Örülök, hogy maga kísér azon a szőnyegen Mr. Malik . - karoltam belé.
Szépen lementünk a limuzinig.Ami percek alatt megérkezett.
Akkor ahogy tanultuk.
A sofőr kinyitotta az ajtót és megláttam a vakukat, a fotósokat és a sikítozó embereket. Eleanor éppen előttem vonult végig és nem hittem a szememnek. Az ott mellette Louis Tomlinson?
Zayn kiszállt majd felém nyújtotta a kezét. Jobb lábamat kitéve, szexisen belé karoltam és lassan mentünk végig a puha szőnyegen. A  vakuk csak úgy kattogtak, közben gyakran egymásra néztünk és mosolyogtunk.
Elérkeztünk a mintás falhoz, ami előtt megállva kell pózolnunk. Oké, ezt nem gyakoroltam, csak El-el. De Zayn segített a helyzeten, hiszen Ő már vagy ezerszer állt kamerák előtt.
Derekamat átkarolva, magához húzva mosolyogtunk a kamerákba. Nem tudtam, melyikbe nézzek, de nem is érdekelt.

2013. május 25., szombat

3. fejezet~

Ma végre egy kicsit tovább aludhattam, bár a fáradalmakat nem pihentem ki. Eleanor már felhívta a szobapincért és egy jókora adag tojás rántottát rendelt mindkettőnknek. Leültünk az asztalhoz és neki láttunk a reggelinek.
- Nos, ma kezdődik a haute couture (ez egy párizsi divathétnek a neve) és neked is meg kell jelenned a próbán. - mondtam El-nek, teli szájjal.
- Rendben. Mikorra kell oda érnünk?
- 11. Szóval még bőven van időnk! - mosolyogtam.
Utána néztem a szállodának és mint kiderült, a második emeleten wellness részleg van. Szívesen kipróbálnám, és még vissza van négy óra. Tehát simán belefér egy kis relax. Besétáltam a fürdőszobába és megmosakodtam, majd bikinibe bújtam és magam köré csavartam egy törölközőt.
- Hova mész Hill? - csillant fel a szeme barátnőmnek.
- Wellness. Nem jössz?
Még fel sem tettem a kérdést, El már a bőröndjéből kereste ki a fürdőruháját. Még az enyém barna színben pompázott az Övé fekete volt és sugárzott belőle az elegancia. Tökéletesen illett rá a bikini.
A liftbe szállva újra meghallottam a gyönyörű, klasszikus dallamot. Megérkezve több hírességet véltem felfedezni. Többek között Taylor Lautner-t és fotós barátnőjét, Justin Bieber-t és Cara Delevingne-t.
Eleanor azonnal a modell társához csatlakozott, aki szintén a divat hétre jött, bár csak nézőnek.
Ledobtam magamról a bordó törölközőt és a jacuzziba vetettem magam. Jól esett, hogy átjárta a testemet a bugyorgó meleg víz.
- Csak nem Hillary-hez van szerencsém? - törte meg a relaxációmat, Perrie.
Hirtelen nem kaptam szikrát. Itt van. A legjobb barátnőm, itt van.
- Perrie?! Hát te meg, hogy hogy? - kérdeztem, de a mondatom befejezésééig nem jutottam el.
- Jajj csajszi, gyorsan terjednek a hírek! Tudtam, hogy El részt vesz a divat héten és, hogy te vagy a managere. Meg akarom nézni, ahogy az én kis barátnőm végig vonul a vörös szőnyegen. - kacsintott rám és bemászott mellém.
- Jó téged újra látni. - mosolyogtam.
Egy pillanatra végig nézett rajtam, majd nagy vigyorral vissza tekintett rám.
- Téged is. Nagyon sokat változtál. Eszel te rendesen? - hallatta meg kacaját.
Igen. Tény és való, az utóbbi pár hónapban nem ettem valami sokat és így sikerült megszabadulnom pár kilót, anélkül, hogy azt akartam volna.
Csak lesütöttem a szememet.
- Akkor most szépen fél óra múlva kajálunk egyet! - motyogta.
Egy csomó elintézni valóm van még. De ha Pezz akarja felőlem rendben. Menjünk enni.
- Na és, hogy megy a munka főnök?
Láttam, ahogy arcán hatalmas vigyor jelenik meg. Igen. Neki is a főnöke vagyok most már. Ami igazán vicces.
- Hm. Igazán jól. Bár mindig előfordul valami probléma.
Sokáig beszélgettünk és észre se vettem mennyire telik az idő. Már lassan két órája pihengettem.
- Hillary mennünk kéne. Oh hello Perrie. - érkezett meg El.
Kiszálltunk és hármasban sétáltunk el a liftig, közben Eleanor és Perrie beszámolt egymásnak kivel, mi történt az elmúlt időben.
Felérve, ledobtam a fürdőmbe a vizes holmit és a egy lenge ruhába bújtam, majd hanyatt vetettem magamat az ágyon. Elleptek az érzések. Miért én? Miért az én apám hagyott itt? Annyira szerettem. Láttam magam előtt még a közös nyaralásokat, amikor anyák napján Ő jött el, hogy megnézzen. Még minden emléket tisztán láttam magam előtt. Kis könnycsepp csordult végig hideg arcomon. Szinte égette az a könnycsepp, majd a csinos kis paplanon landolt.
- Te sírsz? - lépett be a szobácskámba Perrie.
Kopogni? Nem szokás?
- Nincsen semmi gond. Csak fáradt vagyok de...most készülődök. - álltam fel egy krákogás közepette.
Beléptem a fürdőbe. Könnyeknek vége.
-  Most nem sírhatsz, maradj erős! A vörös szőnyegen lesz próbát te kis ribanc és nem, nem fogsz gyenge kis picsa lenni!! Tökéletes leszel. Minden rendben lesz! - beszéltem magamhoz a tükörbe. - Ez az ! Most már meg is kattantam. - motyogtam újra.
Ledobtam a gyenge textilt és beléptem a zuhanyzóba. Lemostam a száradt cseppeket arcomról, majd mikor a hajmosással is végeztem, kiléptem. Hajszárítás, göndörítés, sminkelés és bele bújtam egy nem túl egyszerű, mégsem nagyon csinos göncbe. Visszamentem az ágyhoz és felemelt a telefont. Ez az. 5 nem fogadott hívás.
Nélkülem nincs élet? Mi lehetett ennyire fontos.
Visszahívtam az Modest!-et.
- Jajj istenem. Végre Hillary! Szóval sikerült megszerveznem a Modest! vacsorát. Találtam egy nagyon elegáns éttermet. Neked kéne fogadnod mindenkit, hiszen te vagy a Management-ség fő fő elnöke. - hadarta Jenn.
- Rendben. Köszönöm. Ha lehet, most már ne hívjatok! Sms-ezzetek! - mondtam és letettem a telefont.
Nem vágyok a folytonos, rend be osztásra, csak még jobban feszültnek érzem magam.
- Hill. Készen vagy? - jött be hozzám békés mosollyal Eleanor.
Pezz tuti elmesélte neki az egészet, hogy sírni látott.
- Igen! Mehetünk.
Telefontomat a táskámba helyeztem, a parfümöm mellé, majd elraktam a mágneskártyánkat is.
Perrie is elkísért minket a szőnyeges bevonulás próbájára.
Limuzinba ültünk, amely megállt a vörös szőnyeg előtt. Hatalmas fehér épület állt a végében, amibe majd csinosan kell bevonulnunk.
Rendben, akkor most jobb láb ki, szexin kilépek. Felkelek és barátnőmbe karolok, aki mosolyogva figyel rám. Egy kedves kis nő magyarázza előttünk, hogy mikor merre figyeljünk, mikor honnan fog kattanni a vaku, hogy a lényeg, hogy mindig mosolyogjunk és persze beszélgethetünk egymással, hogy látszódjon milyen jó a kapcsolatunk. Hiszen tényleg az! Igazán fontos nekem. Főleg, hogy nem csak a munka kapcsolatom jó vele, hanem a személyes is.
- Akkor Itt kell majd megállnotok. Itt akkorra már el lesz helyezve egy mintás fal, ami előtt kell majd pózolnotok, hogy a fotósok képet készítsenek rólatok. - magyarázta a nő.
Csak bólogattam. Nagyon izgulok. Sohasem vettek még közbe fotósok, nem szoktak emberek körbe venni és nézni. Bár szerencsére Eleanor kapja a főszerepet, a mai estén.
Befejeztük a próbát. Vagyis az én részemmel végeztem, Eleanor-t még körbe vezetik és ruha próbája van. Nekem viszont mennem kell.
- El, sok sikert. Este találkozunk! - mosolyogtam, majd távoztam.
Gyalogolnom kellett mert az autót otthon hagytam. A picsába is.
Ahogy sétálgattam és kiszellőztettem a fejemet. Hirtelen apa jutott eszembe. Ha most itt lenne azt mondaná, jól van Tündérbogár, szépen csinálod! De nincs itt sem a dicséreteit nem hallom, sem a letolását. Nem látom, ahogy kiröhög mert valamit elszúrtam, nem látom ahogy sír mert éppen valamit nagyon jól csináltam.
A nagy gondolkozásba megérkeztem vissza a hotelbe. Oh, igen. Készülődhetek az esti koncertre.

*Koncert*

Felkaptam egy egyedi, saját készítésű ruhát. A jegyemet a nyakamba akasztottam és az autómba pattanva vezettem el a helyszínig. Megdöbbentem amikor egy hatalmas tömeggel találtam magam szembe. Még csak hat óra volt, a kezdés pedig kilenckor lesz. Nekem viszont körbe kell mennem a színpadnál és beszélnem kell a fiúkkal.
Közeledtem a bejárat felé, lányok ezrei sikongattak és énekelték a Torn-t. Ha nagyon jól tudom, ezzel a számmal énekeltek először. Egy alacsonyabb, mégis kigyúrt ember állt a kapu előtt. Felmutattam neki a jegyemet, Ő pedig mosolyogva nézett rám.
- Te lennél Hillary Nickolson? - nyújtotta felém a kezét.
- Igen én lennék és te pedig Paul? - ráztam meg kezét.
- Paul Higgins, a srácok testőre és barátja. - mosolygott.
Kinyitotta nekem a kaput és akkor lányok ezrei sikoltoztak felháborodottan és izgulva. A kapu bezárult a sikítás megszűnt. Csend lett a stadionba. Csak a lépteimet hallottam, ahogy a parkettán koppan a cipőm sarka. Befordultam hátul, a színpad mögött és már meg is láttam a kis ajtót rajta a "One Direction" felirattal.
Halkat kopogtam, majd az ajtó kitárult és röhögő, vigyorgó és evő embereket pillantottam meg. Harry állt az ajtóba.
- Oh Hill! Hát végre itt vagy már annyira hiányoztál! - ölelt magához.
- Oké Harry! Oké. - mondta és megilletődve eltoltam magamtól.
- HILL!!!!! - pattantak fel mindannyian.
Nem tudom, miért kedvelnek ennyire. De rendben van. Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Egy kis csendet szeretnék. - halkítottam le a magnót, amiből valami rockosabb zene szólt.
- Mondjad Bébi. - dőlt hátra a kanapén Harold.
- Szóval, szeretném azt megnézni, hogy viselkedtek a színpadon. Tehát csináljátok úgy, mintha itt sem lennék!
Kis csend lett, a fiúk egymásra néztek és nevetni kezdtek. Jól van, nevessetek csak! Leültem a sminktükör elé a bár székre, a telefonomat nézegettem, azon belül is a Twitterem-et bogarásztam.
Egy csomó lány írt nekem és fiú, hogy láttak ma Eleanor-ral a szőnyegen. Szuper. Láttak.
Megérkezett egy szőke hajú nő, egy kislánnyal a karján.
Felálltam és kezet nyújtottam neki.
- Sziasztok. Hillary Nickolson vagyok, úgy néz ki a fiúk jövendőbeli managere.
A fiúk szeme felcsillant és boldogság ült arcukon.
- Szia. Lou Teasdale vagyok, a stylistjuk a fiúknak és Ő pedig Lux Atkin a kislányom. - mosolygott felém a hölgy.
Nagyon kedves volt, miközben a fiúkat sminkelte és öltöztette, velem beszélgetett én pedig a lányával játszottam.
- Menj és foglald el a helyed lassan kezdünk! - mosolygott rám Zayn, és a kezembe nyomott egy bögre kávét. - Elég fáradtnak tűnsz. - kacsintott.
A kávémat elkortyoltam és elhelyezkedtem az első sorba. Mellettem lányok álltak, sikongattak, ujjongtak, énekeltek, persze közben arról beszéltek milyen szép kék Niall szeme és Harry fürtjei mennyire tökéletesek és mennyire megmarkolnák őket. Kis mosoly húzódott a számra.
Percekkel később minden elsötétült, és csak a színpadon lévő led falakon jelent meg fény.
Kezdődik. Figyeltem, ahogy az öt fiú fel vonul a színpadra és egy gyorsabb számot kezdenek el énekelni, ami a One Way Or Another volt. Tetszett amit csináltak. Ahogy kiintegettek a rajongóknak, ahogy egymásra nézve bohóckodtak, az egész nagyon jó volt.
- A következő szám pedig egy az egyik kedvencük, azaz a What Makes You Beautiful. De most szeretnénk felhívni ide egy lányt, akinek ma elakarjuk rabolni a szívét. - mondta a mikrofonba mosolyogva Nialler.
Újabb fülsüketítő sikongatás következett, majd a szöszi és Zayn lepattantak az első sorhoz a színpad elé. Mindenkivel lepacsiztak és amikor hozzám értek ki emeltek a kordon mögül.
- Nem akarok oda felmenni! - motyogtam. - Tegyél le! - nevettem fel.
De hiába minden akaratom, nem hatottam meg őket. A színpadon értem földet. A rajongók bár kiabáltak, meg örültek, láttam rajtuk, hogy nagyon nem értik mi folyik itt.
Elindult a szám és a fiúk szó szerint csak körülöttem sürögtek. Olyan volt, mintha megakarnának győzni, hogy szép vagyok. Aztán a dal végén, minden elsötétült és egy kéz fogta meg a felkaromat és húzott le a színpadról.
- Gondoltam le segítelek. Vége a koncertnek. - törölgette le az izzadságát az arcáról Louis.
- Ti nem vagytok normálisak. Mondtam, hogy nem akarok felmenni oda. - nyavalyogtam.
Semmi kedvem nem volt, ahhoz, hogy lányok ezrei érezzen fájdalmat, hogy miért én? Miért engem vittek fel?
- Te mondtad, hogy csináljuk úgy mintha ott se lennél. Ezért te is rajongó voltál számunkra. - vigyorgott Zayn.
Végülis. Igazuk van.
- Szóval? Akkor leszel az új managerünk? - nézett rám csillogó szemekkel Liam.
Kinyújtottam a kezemet, Ő pedig felhúzta a szemöldökét és értetlenül de kezet fogott velem.
- Hillary Nickolson vagyok, a One Direction managere. - mosolyogtam, Ők pedig ujjongva kaptak fel és emeltek a magasba.
Egy ideig élveztem azt, hogy örülnek, de már elegem lett, hogy a mai nap folyamán, másodszorra vagyok az egekbe.
- Akkor most már tegyetek le. - mondtam nevetve.
Földet érve egy közös ölelésbe lett részem, majd közösen autóba ülve mentünk el egy étterembe. Közös vacsoránk témája, a 1D jövője volt. Tetszettek nekik az ötleteim, így nagyot koccintottunk a jövőre, azaz a közös jövőnkre.


2013. május 22., szerda

2. fejezet ~

sziasztok:) mielőtt olvasáshoz kezdenétek szeretnék valamit közölni:) készítettem egy fb-s oldalt amit ha likeoltok követni tudjátok az összes blogomat. Hogy mikor van fent új rész, illetve mikor lesz! Szeretném ha sokan likeolnátok!
https://www.facebook.com/PezBlog
De nem húzom tovább, itt a következő rész...
*Pez


Fél három van. Ideje felébredni, hiszen össze kell pakolnom és el kell érnem az 5 órakor induló repülőt Párizs felé. Elővettem két hatalmas bőröndöt, amelyeket megpakoltam egy hetes holmival. Fél négyre már készen is lettem, így még belefér, hogy elmenjek az irodába a jegyemért, ami a koncertre szól.
Begyömöszöltem a cuccaimat az új még alig használt MINI Paceman-be, majd felhúztam a tetőt és már útnak is indultam. Iszonyatosan fáradt vagyok, alig aludtam pár órát.
A jegyemmel minden rendben volt és egy kávéra is beugrottam a StarBuck's-ba. Leültem egy asztalhoz és próbáltam átgondolni az egész hetet, amelynek felét Párizsban másik felét pedig L.A.- ben töltjük majd. Pár napig nem kell majd a munkával foglalkoznunk úgyhogy szívesen szétnéznék mind a két helyen egy kicsit.
- Jó reggelt főnök. Korán kezdődik a reggel? - nézett rám Peter fáradt arccal.
- Jó reggelt Peter. Elég korán. De, hogy hogy te már ébren vagy? Csak 10-re kell menned dolgozni? - kérdeztem és nagyot kortyoltam kávémba.
- Én még le se feküdtem! - nevetett fel, majd odaszólt a pincérnőnek, hogy kéri a szokásost.
- Mit tudsz csinálni ilyen késő este? - kérdeztem fel mosolyogva.
Kissé elgondolkodott, majd gyorsan hadarni kezdett....
- Ma van a legénybúcsúm, de balul sült el, szóval inkább iszom egy kávét.
Nem is tudtam, hogy Peter-nek van valakije. Sőt. Mondjuk ki semmit sem tudok az alkalmazottjaimról és a kollégáimról sem. Ezen változtatnom kell.
- Sok boldogságot a menyasszonnyal. - gratuláltam neki, mire hangos nevetés hagyta el a száját. Nem értem mi ilyen vicces, hiszen semmi rosszat nem mondtam..
- Kösz főnökasszony, de nekem nem nőm van. Már ha érti mire célzok. - kacsintott felém.
Upsz. Nem tudtam. Ezt sem. Ez de gáz.
Fejem éreztem ahogy pirul, majd kínomban felnevettem.
- Ne haragudj én nem tudtam. Akkor sok boldogságot a férjedhez. Bocsi de most mennem kell el kell érnem az 5 órási gépet.
Felkeltem az asztaltól majd kifizettem a koffein adagomat.
- Jó munkát! - kiáltott utánam Pete.

Száguldoztam a reptérig, nem azért mert késésben voltam, hanem inkább azért mert szeretek gyorsan menni. Negyed óra alatt megérkeztem.
- Szép jó napot Hillary, elkísérem a géphez. - állt mellém egy öltönyös, magas, barna srác.
Igen, azt hiszem apámat ismerhette.
- Köszönöm szépen. Szeretném ha az autómat eljuttatnák Párizsba és vigyázzanak kérem, ne legyen rajta karcolás. - motyogtam oda Mr. Elegáns-nak.
- Rendben kisasszony. - bólintott, majd felkapta a bőröndjeimet és elindult a bejárat felé. Végig követtem. Átestem pár ellenőrzésen és szerencsémre semmi kacatomat nem vették el. Helyet foglaltam a V.I.P részen és vártam El érkezését, aki 10 percen belül meg is érkezett.
- Hello csajszi. Minden oké? - kérdezte egy ölelés keretében.
- Igen. Mindened meg van?
- Ne. Kérlek ne kezdd az aggódást. - mosolygott rám.
Igaza van. Mindig mindenen aggódok. De néha jól jön.
Helyet foglaltunk és becsatoltuk az öveinket. Fülesemet a fülembe dugtam és figyeltem a felhőket, meg az alattunk elsuhanó tájat. Csodálatos volt. Eleanor éppen egy divatmagazint olvasgatott és enyhe fintort vágott, amin én elnevettem magam.
- Mi nem tetszik? - kérdeztem.
- Oh. Hát most nézd meg! Ezen a nőn szandál van zoknival. - kacagása betöltötte a teret.
Tényleg igazán jó El-el tölteni az időt. Jó fej és vicces. Ráadásul tudja hogyan kell megnyugtatni ha netán teljesen elszáll az agyam. Ami mostanában gyakran előfordul.
- Ha megérkezünk mit csinálunk? - nézett rám csillogó és izgatott tekintettel.
- Ma nem kell majd semmit csinálnunk. Meg keressük a hotelt, körbe nézhetünk a városba ha gondolod és persze vásárolhatunk. - kacsintottam.
- Tökéletes.
Az út további részét végig tárgyaltuk a fiúkról, divatról, teendőkről, zenéről. Hamar elment az idő és észre se vettük, hogy már el is érkeztünk a célállomáshoz.
- Esküszöm fantasztikus veled az utazás.
Régen mondtak nekem már ilyet. Sosem voltak túl jó és igaz barátaim. Akik pedig ott voltak nekem, mindig elköltöztek valahova máshova és idővel megszakadt köztünk a kapcsolat. Az egyik ilyen srác Christian volt. Kiskorunktól kezdve egészen 15 éves korunkig szinte együtt nőttünk fel. Imádtam. Imádtuk egymást. De elkötözött Brazíliába és azóta nem hallottam felőle.

A hotel keresésére indultunk a nagy csomagokkal. Szerencsére az autómat épségben, karcmentesen tudták utánam küldeni. Ez volt az egyik kedvencem, de soha sem mertem vezetni, mert gyönyörű és apa kedvence volt. De ez beleillik Párizsba, így kihoztam végre a nyílt terepre. Mivel nem túl nagy inkább divat autó, ezért elég nehezen fértünk el benne.
Elvezettem Párizs egyik legdrágább luxus szállodájáig a Ritz Paris-hoz. Kívülről is szép de belülről volt nagyobb varázsa.
Barokk stílusa könnyen ámulatba ejtette az embert, a csodálatos minták a virágok és a hatalmas tér. Varázslatos. A falokon festmények lógtak, különböző alakokat formálva. Vöröses szőnyeg díszítette a bézs színű padlót. Motívumok domborultak ki a plafonról.
- Csodálatos. - suttogta Eleanor.
Közelebb lépkedtünk a puha szőnyegen a recepcióig.
- Bonjour. Avions réservé une chambre? (Jó napot. Foglaltak szobát?) - köszöntött minket egy magas, fekete hajú, nádszálderekú, vörös rúzzsal tündöklő nő.
- Oui. Suites luxueuses. (Igen. A luxuslakosztályon) - mondta El.
Imádom a nyelveket, de valahogy Franciául egy mukkot sem tudok. Az én nevemre foglaltuk le a lakosztályt, így a nevem segítségével hamar megkaptuk a kulcsokat. 
A liftbe szállva igyekeztünk a 38. emeletre. Nem kis szálloda ez, azt hiszem még sohasem voltam ekkorában. Oda bent lágy dallam szólt, igazán kifinomult volt. 
Felérve az ajtónkat kerestük, amelyen a 438-as állt, lehúztam a mágneskártyát és már be is léptem a "palotába". 
Ámulatos volt. Nem találtok rá szavakat.  
Gyönyörű csillárok lógtak le és világították be a teret, a festmények itt is belepték a falat, és a motívumok is közre játszottak. Barnás tapéta díszítette meg a szoba összes részét. 
Beballagtam a cuccommal a szobámba, ahol hatalmas ágy állt a szoba közepén és itt is ugyanaz a stílus lepett el mindent.
Ki pakoltam a komódokba, szekrényekbe.
Fel kell hívnom Jenn-t, hogy minden rendben van-e otthon.
- Jó napot Jenn. 
- Oh Hill. Jó, hogy hívsz. Nem jó az ügyfeleknek a péntekre tett megbeszélés, ezért át kell tenni szerdára és le kell mondani az aznapi üzleti vacsorát.- hadarta.
Oh, persze, hogy is gondoltam, hogy minden tökéletesen fog működni? Semmi sem lesz rendben.
- Rendben. Akkor írd át a naptáramba is kérlek szépen, mert képes vagyok összekeverni a napokat. 
- Jól van. További jó munkát oda kint. Itthon nem lesz semmi gond, ne aggódj! 
Hiába próbál nyugtatni, hogy semmi gond nem lesz, ha már most gond van. 
Lehajítottam a telefont az ágyra. Legszívesebben kikapcsolnám és akkor nem hallanék a sok problémáról. Bár a baj, hamar utolér. 
- Minden oké? - jött be hozzám barátnőm.
- Igen! - hazudtam.
Látta rajtam, hogy nem mondok igazat, de nem faggatott tovább csak sóhajtott egyet.
- Nos főnök, akkor most merre? - nevetett fel.
Még mindig nem szoktam hozzá, hogy főnöknek neveznek. Bár ahhoz sem, hogy Eleanor nem csak, hogy barátnőm de az általam managel-t modellem is. 
- Ha jól láttam itt van pár sarokkal odébb a Coco Chanel. Szerintem kezdjük ott. - mosolyogtam.
 Felkaptam egy egyszerű brit stílusú ruhát, majd neki indultunk Párizsnak. 
Eleanor sok ruhát vett magának hiszen két nap múlva a vörös szőnyegen vonul fel és engem kért fel partnerének, szóval én is vettem magamnak egy egyszerű de mutatós darabot.
Estére bár már kicsit fáradtak voltunk, sétára indultunk az Eiffel-toronyhoz. Csodaszép volt, ahogy az esti fény megvilágította. Be kell valljam mindig, azt gondoltam, hogy ez csak egy vasdarab, ami hasonlít egy villanyoszlopra, de nem. Gyönyörű.
Éppen nagyban csodáltuk a tájat és a tornyot egy üveg pezsgő mellett, amikor ismerős nevetésre lettem figyelmes. 
- Hello Hill...csak nem sétálgatunk a holdfényben? - nézett rám Harry.
Oh. Már majdnem elfelejtettem, hogy Ők is itt vannak. 
- Szia Harry. Igen! - mosolyogtam rájuk.
- Csodálatos, nem? Még sosem jártunk erre felé, de ez lenyűgöző.- bámulta Liam a kivilágított Eiffel-tornyot.
- Bámulatos. - bólogattam.
- Nem szeretnéd bemutatni nekünk a barátnődet? - nézett rá Louis, a mögöttem ülő Eleanor-ra.
- Dehogynem! Ő Eleanor Calder. 
- Sziasztok. 
Integetett bájosan barátnőm.
- Nem te vagy a csaj a divatlapokból? - mutogatott Niall össze-vissza.
- De. - kacagott fel El. - Hillary a manager-em és egyben kijelenthetem, hogy a legjobb barátnőm.
Iszonyatos jól estek a szavai. Olyanok voltak, mint amikor a teljesen lemerült telefont töltőre rakod...feltöltött teljesen.
Hoztunk még egy kis pezsgőt egy boltocskából és együtt kortyolgattuk tovább. 
- Azt hiszem haza már nem tudok vezetni El, szóval gyalogolnunk kell vagy taxizunk. - magyaráztam nevetve. Azt, hiszem kijelenthetem a pezsgő megtette a hatását.
- Milyen autód van? - hunyorgott rám Harold.
- Egy MINI Paceman. - mondtam és egy nagyot húztam az üvegből.
- Az komoly! - bólogatott nagyokat.
Mindig mindenkit megleptem amikor elmondtam milyen járgánnyal furikázok, de már nem nagyon érdekel. 
Még órákig néztük az építményt, aztán haza indultunk. Mint kiderült Ők egy másik hotelben szálltak meg. De az sincsen túl messze a miénktől.
Hálóingbe bújtunk, és El-el  megnéztük az Igazából Szerelmet. Nagyon romantikus film. Iszonyatosan sírtam a  végén, de tetszett.
- Jó éjt Hill.- nyomott egy puszit arcomra barátnőm, majd mindketten saját zugunkba vonulva aludtunk el a kényelmes ágyban.

2013. május 20., hétfő

1. fejezet ~

Szokásosan lecsapom az ébresztőmet, ami pontosan fél 4-et mutat. Nem tudom meddig bírom még. Apámat 1 hónapja vesztettem el, infarktusban, azóta én vezetem a Modest! -et. Nem egyszerű feladat és még számomra is jutott egy modell aki mellett mindig ott kell lennem. Ő nem más mint Eleanor Calder. Pár hete került a kezeim közé és bár fantasztikusan kijövök vele, nehéz követni az élete minden egyes pillanatát.
Kikecmeregtem ágyamból és a konyha felé igyekszek. Egyedül élek, most hogy apu elment. A lakását megkaptam és mind a három autót amellyel rendelkezett. Azt, kell mondjam az anyagiakkal nem lesz gondom. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és a zenecsatornát.
A komódon lévő közös képeinket nézegettem.
- Hiányzol és mocskosul utállak, hogy itt hagytál! - motyogtam a fényképhez.
Ő volt a mindenem. Anyámmal kis korom óta nem tartom a kapcsolatot, neki sokkal fontosabb volt a pénz, amivel apám akkoriban még nem rendelkezett. Persze amint híres lett a cége vissza akart jönni, de Ő nem tartozik a családunkhoz.
Elkészült a kávé. Nyugodtan szürcsölgettem el, miközben egy szintén mi általunk támogatott csaj banda ment. A little mix. Imádtam őket, Perrie-vel mindig jóban voltunk. Főleg amióta apumék kezei közé kerültek. Gyakran jött hozzánk, hogy csajos estéket tartsunk. De most turnén vannak, így semmit sem sejt apa halálával kapcsolatosan.
Rápillantottam az órámra. Jó ég! Megint elfogok késni. Van fél órám. Ledobtam a  még mindig teli bögrémet a pultra és befutottam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Miután a natúr sminkem is elkészült és old school stílusú ruháimat is magamra vettem, indultam is a céghez. Odafele gyorsan száguldoztam a Range Rover-rel amit még aputól kaptam. Hamar megérkeztem és még be se léptem máris a titkárnőm fogadott és tájékoztatott a hétvége fejleményeiről.
- Oké. Akkor rakd le a papírokat az asztalomra Jenn és megtennél nekem egy szívességet. Kérlek rendelj nekem egy kávét! - mondtam neki mosolyogva. Apa és Jenn régebben egy párt alkottak de azóta szét mentek. Én mindig is bírtam.
- Rendben Hill. Kettőre az asztalodon lesz az összes papír. - mondta és már el is tűnt a kabátjával a kávémért.
Beszálltam a liftbe, eleinte egyedül utaztam majd egyik alkalmazottam beszállt mellém.
- Jó Reggelt főnök asszony. - bólintott felém Peter.
- Jó Reggelt.
Hamar felértem az irodámig, ami hatalmas volt. Az ajtón már le is lett cserélve a Mike Nickolson, Hillary Nickolson-ra. Kinyitottam a zárat és már be is léptem a bőr illatú, tágas, fényes területemre. Levetettem a vékony dzsekit és helyet foglaltam a számomra hatalmas bőr fotelba. A papírokat nézegettem. Kinek hova kell mennie, melyiknek fut jól a szekere. Stb. Ajtóm kinyílt és Jess jelent meg a még forró kávémmal.
- Nem is tudom, hogyan háláljam meg, hogy mindig téged küldözgetlek minden fele. - mondtam.
- Van neked elég bajod 19 évesen. Nem kell semmi hála. - kacsintott majd távozott is a teremből.
Órákig kötöttem szerződéseket és szerveztem egy megbeszélést péntek 6 órára.
Megjelent Eleanor. Csinos volt mint mindig.
- Hello Hill.- köszöntött.
 Felkeltem a fotelból és odasiettem hozzá. Öleléssel fogadtam, majd leültünk az asztalomhoz.
- Szóval El, arról lenne szó, hogy jövő héten Párizsba kell utaznunk egy divatbemutatóra, aztán irány L.A. - mondtam a programokat, míg Ő csendben bólogatott.
- Huh. Elég sok dolgunk lesz, azt hiszem. De ha te kísérgetsz engem minden fele, hogyan fogod kézben tartani a Modest!-et? - nézett rám kíváncsian.
Nem lesz egyszerű. De megoldom.
- Hát telefonon. Meg addig pótol a helyettesem. - mondtam egy hatalmas sóhaj kíséretében.
Egy kicsit beszélgettünk még kevésbé munka témáról. Majd szóba került a temetés.
- Igen. Már elintéztem. Holnap után kerül rá sor. De sajnos én nem leszek ott. - elérzékenyültem. Milyen dolog már, hogy a saját apám temetésén amit én szervezek nem leszek ott? Na sebaj. Apu büszke lesz rám, hiszen a munkámat csinálom.
- Sajnálom. De hazajöhetsz arra a pár napra, aztán majd utánam jössz! - vigyorgott rám bíztatóan.
- Nem! Jövök és kész. - vágtam rá, majd elbúcsúztam Eleanor-tól és csináltam tovább a dolgomat.
A telefon megcsörrent én pedig rohanva vettem fel.
- Igen. Tessék? Hillary beszél a Modest! - től. - hadartam gyorsan a megszokott szöveget.
- Jenn vagyok. Egy banda áll itt..cserben hagyta a managerük! - hallottam hangján az izgatottságot,  de fogalmam sem volt róla, mi ennyire fontos.
- Engedd be őket. - leraktam a telefont és vártam a csoda bandát, akitől Jenn majdnem megfulladt.
Rendbe raktam a papírokat az asztalon, és vártam.
Egyszer csak belépett öt fiatal srác, valamelyik nap hallottam is őket a tv-ben. De nem nagyon emlékszek rájuk.
- Jó napot. Kihez van szerencsénk? - nézett rám az egyik fiatal, magas kicsit komolyabb srác.
- Hillary Nickolson vagyok a Modest főnöke. - mutatkoztam be, miközben mind az ötükkel kezet fogtam.
- Oh. Én Liam  vagyok. - mosolygott rám a komoly srác.
- Én Harry. Harry Styles. - nyújtotta felém kezét egy zöld szemű, pimasz mosolyú, göndör hapsi.
- Én Zayn.
- Niall.
- Louis.
- Rendben van. Hát azt hiszem az irodám nem ennyi emberre lett kitalálva. De foglaljanak helyet ahol tudnak. - mondtam kicsit zavarodottan. Ennyi ember még nem volt ebben a teremben az is biztos.
- Szóval miről lenne szó? - néztem rájuk.
- A managerünk Anne, feladta velünk, ahogy Ő mondaná, a küzdelmet és itt hagyott minket. Egyedül pedig valljuk be nem tudjuk mennyire megyünk sokra. Arra gondoltunk, meghívnánk a holnap utáni esti koncertünkre magát és ha tetszik akkor köthetnénk egy szerződést. - mondta nagyon komolyan, azt hiszem Niall.
- Rendben van. Mégis hol lenne a koncert? - kérdeztem.
- Este 9-kor kezdődik és Párizs. - mondta ficeregve a fürtös.
Mekkora szerencse, hogy pont ott leszek. Legalább nem kell futkosnom olyan sokat.
- Akkor holnap után. - keltem fel a székemből, mire az öt srác is megindult.
- Paul majd odaadja a jegyedet. Ő a biztonsági őrünk meg testőrünk meg minden ilyesmi, szóval azt majd Ő elhozza. - mosolygott rám Zayn.
- Köszönöm szépen. - mondtam a sablon szöveget majd távoztak.
Este 10-re végre sikerült kikászálódnom az irodámból, és beriasztottam az épületet.
Fáradtam kászálódtam be az ülésre, és indítottam be a csodajárgányomat. Muszáj ennem valamit, ezért megálltam az első kajáldánál, ami jelenleg a Nando's volt.
Besétáltam és helyet foglaltam egy asztalnál, a menüt nézegettem. Amikor egy hang a hátam mögül megszólalt:
- A csirke szárny isteni! - mosolygott rám a szőke srác délutánról.
- Oh Niall ugye? - kérdeztem rá, és hátra fordultam.
Velem szembe találtam mind az ötöt.
- Jól van akkor 5 csirke szárny lesz. - mondtam a velem szembe álló pincérnek.
- Na milyen napod volt? - érdeklődött Louis.
- Hm..egész fárasztó. - kacagtam fel.
- Ilyenkor amúgy nem csak pöffeszkedsz egy fotelben? - viccelődött tovább.
- Nem. De majdnem. - ingattam a fejem.
Kihozták a kajámat és neki is álltam falatozni.
- Ülj már ide hozzánk! Legalább megismersz minket egy kicsivel jobban. - intett oda nekem Harry.
Felkeltem és átültem tálcástul hozzájuk.
- Nos akkor meséljetek.
Elmesélték, hogyan lettek egy banda. A karrierjük eddigi részéről, hogy mennyit hülyeskednek és még egy csomó dolgot, amiket szeretnek csinálni. Épp befejeztem az étkezést és már indulni készültem.
-  Nem maradsz még velünk egy narancslé erejéig. Addig mesélhetsz te is. - kapta el karomat Zayn.
Jól van. Az a pár perc már nem oszt, nem szoroz. Vissza ültem és kikértünk 6 pohár 100%-ost.
- Hogy vezethetsz egy céget ilyen fiatalon? - hangzott az első kérdés Liam-től.
Mivel még frissek a sebek, nehéz volt elmondani nekik a dolgot, de egyszer úgyis el kell nekik mesélnem, tehát.
- Apám elhunyt és a céget rám hagyta. - mondtam komolyan, az asztalt bámulva.
- Részvétünk. Sajnáljuk. - magyarázta Louis.
- Jajj csak azt ne! Ne sajnáljatok annál nincs is rosszabb. - mosolyogtam fel rájuk.
Beszéltem a barátaimról, akikről jelenleg elég kevés van, a suliról és hogy milyen szakon végeztem.
- Van valakid? - tette fel a kérdést az utolsó korty narancslevemnél Harry.
Majdnem félrenyeltem és elkerekedett szemekkel néztem rá, míg a többiek nagyon nevettek. Igen, az előbb amikor magukról meséltek volt szó róla, hogy nagy csajozó gép.
- Khm. Harry..nincsen. - mondtam én is nevetve.
Láttam, ahogy egy perverz mosoly felvillan arcán.
- Azt hiszem elfogyott az üdítőm. Tehát most már mennem kell.
- Örülünk, hogy megismerkedtünk. Akkor majd még találkozunk. - integetett Zayn.
- Jól van. Sziasztok.
Kifizettem a kellemes vacsorámat, és a narancslevet, majd integettem a fiúknak és távoztam. Bepattantam az autóba és most már meg sem álltam hazáig.
Ledobtam a cipőmet és a ruháimat, helyette felvettem egy toppot és egy franciabugyit és ágyba bújtam.